Robert E. Howard Fekete Turlogh és a kelták

Az utolsó kelta – így is nevezték Robert E. Howardot, a fantasy-irodalom tragikusan korán elhunyt klasszikusát. Nem alap nélkül, hiszen nagy rajongója volt a kelta hősköltészetnek és történelemnek: nem csupán komoly tanulmányokat folytatott e témában, hanem a műveihez is gyakran merített innen ihletést. Nála azonban nem társult még ehhez az a fajta ezoterikus bágyadtság és túlfinomultság, ami később, a „new age”-mozgalom hatására jelentkezett a modern fantasztikumban. Az ő kelta hősei nyersek, vadak és duzzadnak az energiától, szeszélyeik és szenvedélyeik alvilági erejűek, borongós miszticizmusuk a vérrögös valóságban gyökerezik. Jó példa erre Fekete Turlogh, a vikingek ostora, aki ír főnökből lesz előbb magányos kitaszított, majd véres kezű kalózvezér és messzi tájak vándora; Cahal Ruadh O’Donnell, a trónjavesztett király, aki egy keserű szerelem emléke elől menekül egészen Jeruzsálemig a keresztény Szentföld történetének egyik legválságosabb időszakában; és Donald MacDeesa, a kardja pengéjéből élő felföldi skót, akit a pogányok ellen táplált gyűlölete sodor a legfélelmetesebb pogány hadúr szolgálatába. Az ő sötét, komor és gyakran tragikus kalandjaikból válogattunk össze az olvasó számára egy csokorra valót a Howard életművét feldolgozó sorozatunk jelen kötetében.

„Howard írásai mögött valami sötét költészet húzódik meg: az álmok időtlen igazsága.”
—Robert Bloch