„Minden ​miértnek van egy azértje”, mondogatta anyám, valahányszor a sürgősségire rohant velem. Sokszor előfordult, mert eleven gyerek voltam, a testi korlátaimat határtalan önbizalommal lépegettem át, és általában baleset lett a vége. Bár, végül is, túléltem eseménydús gyerekkoromat, és a szeleburdiságom időközben szövetséget kötött a józan ésszel, ezek a miértek mindmáig elkísértek. Ahogy a fura balesetek is.

És most ismét felfordul körülöttem a világ – épp a harmincnyolcadik születésnapomon… Ártatlan mozizásnak indul, amely aztán Keanu Reeves elrablásába torkollik, kutyalopásban folytatódik, motorosok üldöznek, lődözgetnek ránk, lepaktálunk pakisztáni hentesekkel, japán szusifőzőknek álcázott kínai fegyverkereskedőkkel, miközben Los Angeles összes rendőre és ügynöke ránk vadászik… no meg arra a szigorúan titkos, nem földi eredetű kütyüre, amelyet a NASA-tól loptak el ismeretlen tetvesek, és naná, hogy hozzánk került. Mint kiderült, az Apokalipszis fegyverét tartjuk a kezünkben… Amit aztán megrág a kutya… az a turcsi orrú, alattomos, kis dog!