Az ellenséges lovasok lesiklottak a nyeregből, és kardjukkal mély gödröket vájtak a termőföldbe. Beletaszigálták ebbe íjat szorongató társaikat, és elkezdték betemetni a gödröket.
– Magasságos Krómisten! Ezek bevetik ellenünk az íjászaikat! Tavasszal kikelnek, és lenyilaznak mindenkit!

Konyak, a gleccserkékre pofozott fejű, verébsörényű barbár hüméria havas hegyei között látta meg a napvilágot, s a napvilág őt. Mindketten elbrozadtak. Apja patkolókovács volt, ám hamarosan módosította szakmáját: elpatkoló kovácsra. Anyja először özvegy lett, majd hirtelen néhai. A korán – hajnali fél négykor – árvaságra jutott Konyak nem maradt sokáig egyedül. Jó kedélyű rabszolgavadászok keletre hurcolták, s arénába vetették. Ám a kutyaeledelnek szánt barbár úgy küzdött, akár egy sarokba szorított hiéna; bűzölgött és kacagott. És így lett a világ leghíresebb kalandora: Konyak, az arénák Oroszlánszagú bajnoka…