Amikor Lunnában kitört a balhé és élőhalottak mészárolták le a város lakosságát, a dragonyosok zöme otthagyta a fogát – de az élelmesebbje megúszta. A fagyföldi származású Khildor Derondier és alkalmi társa, Gattyás Dinayda – egy vérmes ork nőstény, aki felderítőként szolgált az ezredben – még időben megtalálták a kiutat az őrületből, és nyugat felé menekültek. Nordesben hajóra szálltak, hogy hazatérjenek a Fagyföldre, Khildor szülővárosába,ám az útjuk nem volt zavartalan… Hogy a hideget nehezen tűrő Dinayda miért tartott vele, azt Khildor nem tudta, de történtek kellemetlen atrocitások a követelődző, mocskos szájú,piócaként ráakaszkodó nőstény vágyainak kielégítésével kapcsolatban. No meg azzal a faragott, mágikus csontdarabbal is akadtak gondok, amit útjuk során egy arhumbari törpétől szereztek. Úgy tűnt, még ezen a fagyos kontinensen sem szabadulhatnak meg a húsukra fenekedő zombiktól…
Ez a kisregény, önmagában is olvasható, önálló történet, amely azonban a FAGYFÖLD 2. című kötet történéseihezis köthető. Időrendben Douglas Rowland: Az érc fiai és Marco Caldera: Vöröslő álmok c. műve közé helyezhető.
