A köpönyegforgatás halálos játszmája
Antigone Bainest száműzik a Tremere Piramisból, és úgy veti le magáról a novíciátus köntösét, mint egy második, rosszul illeszkedő bőrt. Helyette magára ölti az özvegyi gyászruhát – az ünnepélyes, gyászt jelző öltözéket, amely a magányos őrséget szimbolizálja a nyughatatlan holtak fölött. Egyedül kell megfejtenie a Konventikulum titkát, egyedül kell felfednie a herceg reménybeli orgyilkosainak kilétét, és egyedül kell helyet találnia magának az élőket és a holtakat elválasztó meredek szakadék szélén.
Időközben Sturbridge régens élete nagy harca előtt áll a Five Boroughs kápolna oltalmazó falai között. És a küzdelem csak még halálosabb attól, hogy ellenfele éppen az a rend, amelynek a védelmére felesküdött. Sturbridge a bécsi Központi Rendházból érkező inkvizítorokkal kerül szembe, akik felelősségre vonják az atya bűneiért.
Az Özvegyek Menedékében elinduló történet úgy bontakozik ki ebben a kötetben, mint egy tűzből és üvegből születő virág. Mind Antigone, mind Sturbridge fel fogja ismerni, hogy rangtól függetlenül senki nem immúnis a halálos cirógatásra.