Az Alkony Prófétájának nem állhatta útját sem mágia, sem fegyver, de az árulás ellen még az ő ereje is kevésnek bizonyult. A Monarakh ellen vezetett hadjárata elbukott. Időközben fény derült a titokra is, miszerint az Éj félistenei közül kettő – Melan és Choler – lélekurnák foglya egy távoli völgyben.

A humán seregek a megátkozott Asherron-folyón átkelnek Haidesbe, hogy kiszabadítsák Melant. Odaát azonban a cholerita királlyal, a xinaffá vált Siamun Menkaurával kell szembenézniük. Miközben Cherubion hatalmai elkeseredetten csatáznak Melan, Choler és Sang nevével a zászlaikon, valójában egyikük sem tudja, mit is jelent majd, ha a három felsőbbrendű lény újra a halandók között jár.

Azt pedig még kevésbé, hogy származik-e abból haszna bárkinek, ha megint az istentriász formálja Cherubion sorsát...


A „Cherubion alkonya” Jeffrey Stone nagy sikerű Éj- és Hajnal-trilógiájának folytatása, ám azok ismerete nélkül, önállóan is élvezhető.

IDÉZETEK A KIADVÁNYBÓL:

– Van rá harminc százalék esélyem, hogy ön nélkül is boldoguljak.
– Megkérdezhetem, hogyan számította ezt ki, uram?
A majmocska pofáján mosolyhoz hasonló kifejezés jelent meg.
– Hasból mondtam egy számot.
– Ez az én kedvenc számítási módszerem is, uram. Ha ennyi a közös vonásunk, mégis lehet bennem valami különleges.

Az apró termetű, nyúlszerű Pasquil orra megállás nélkül mozgott, mintha folyton veszélyt szimatolna. Őszes pofaszőrzetét olajjal göndörítette, hogy letagadhasson néhány esztendőt, egyedül a szeme alatt gyülekező ráncok jelezték idős korát. A mágiában való jártasságának köszönhetően valójában százhuszonkettedik esztendejét taposta, ám ezt gondosan titkolta mindenki elől.

– A szeretet még a mágiánál is erősebben elvakítja őt, Nefercris. Faedoc Ogwynn azt lát, amit látni akar. Mindennél hatalmasabb az a vágya, hogy becsapja önmagát.