A piszedenevérek és más mesék

Mit szeretünk a mesékben? Hogy időtállóak. A felnőttek olvasás közben gyereknek érezhetik magukat, a gyerekek pedig felnőttnek, királylánynak, hófelhőnek, vagy bárminek, ami a szívük vágya. Szeretjük, hogy a nyelv szépségére, ízes szavaira tanít minket. Nem utolsósorban szeretjük, ha kifejezőek benne a rajzok (hány felnőtt emlékezik szívesen vissza első mesekönyvére, és abból hány a szebbnél szebb rajzokra évtizedek múlva is!). Vészits Andrea új könyvében minden benne van, ami csak egy jó meséhez kell:


- Két Pillangós Papucs egy szegedi cipőboltból indul világkörüli útra, hogy végül két piszedenevér segítségével találjon rá arra, aki örömmel viseli őket.

- Bukfenc kapitány, a plüsspárduc nagyon vágyik a gazdájával közös sétára, így a nyomába ered, és együtt vadvirágos kalandokba keverednek.

- Szoprán Pipisztrella, a félénk denevér pedig meg sem áll addig, amíg rá nem lel a könyvtárra, ahol főállású könyvmolyként őrizheti féltett kincseit, a könyveket.

Vészits Andrea három meséje egyszerre szól az útkeresésről, az elfogadásról és a könyvek szeretetéről – mindezt vicces, mesei köntösbe bújtatva, Sipos Fanni varázslatos illusztrációival kiegészülve.